block party - signs

február 21.
micsoda különleges nap! épp, mint a többi, csak ez ma van. most.
szerelem: nuku,
menstruáció (1. nap) juhhú,
kávé: kettő,
cigi: 7 szál,
tulipán: egy szál se.

epres tea: megvolt,
vegyes zene: megvan;
világmegváltás: meglesz.

jájj

hehe.
vááá.
na, izé.
irodalmat csinálok épp, vagymi.
huh.
előszöris, írt az Eszter! jaj istenkém, el se hiszem. mondjuk durva, durva, hogy nem tudok visszaírni épp, mert összeszarom magam minden karakterleütésnél. őt szerettem a világon a legjobban, és 9-10 hónapja megszakadt a kapcsolatunk. én úgy éltem meg, mintha a szerelmem halt volna meg autóbalesetben, pedig nem voltunk mi szerelmesek, csak olyan nagyon összenőtt barátosok.
és akkor írni kezdtem neki a Feriről, és akkor sok szép eszembejutott, és akkor rá is írtam a Ferire, hogy Pécsen van-e, (reménykedtem, hogy mesterséges inspirációt nyerek a hajmosásra), erre ez a majom le *kicsikém*-ez, meg aszongya: "veled mi a szitu?".
lassan újra meg kell néznem a Francia csókot. rég hallottam már Meg Ryan bölcsességét - miszerint - "minden férfi faszkalap"...
na jó, nem is. de akkoris! kreatívabbra nem futotta *nyuszifülbogyó*?
dszigfoiwEHIFDSAGT78WHqwj
nah. ez egész megnyugtatott.
vá.
nah, ennek értelme nem sok, de legalább tudom, hogy működnek élesben az ujjaim. csak tudnám, Eszternek mit írjak...
najó. mielőtt tonnaszámra gyártom a szart, lépek.
cigi.
ma a 12. igaz, ebből 8-at az elmúl 1 órában...
öm.
ennyi.
asszem.

ősz

didergő falevél pózba kényszerít a napfényhiány. napelemmel működöm, és a ködön ugye kevés napfény verekszi át magát. kívül-belül fázom. alkoholban ázom, bár a zsebpénzem és a korom nem támogatja kezdetleges alkoholizmusom. ha arcom megmosom, karcol a rideg valóság. inkább bohócsminkbebújtan kacagom a mulandó halandóság ezeregy tévhitét.
nézz tévét.
vagy ne.
csak hadd ne nekem kelljen megváltanom a világot.
ma nem jó.
holnap se.
és ki tudja, lesz-e holnapután?
s lesz-e szesz? szex? szaporodás?
vagy záporos áporodásba fúl a művészet?
s vele együtt minden álmom bele-fool?
art-alom.
szétszóródom, mint egy pitypang az őszi széllel.
hiányzik Eszter.
és ma meg is mondtam neki. csak tudnám minek...

tanmese, (tan nélkül)...

a macska a falra mászott,
mert a fák mind elszöktek.
a fák meztelenek voltak,
és kicsit szégyellősek is,
amiért ettek a tudás fájáról
egy szokatlan kertipartin;
és egyszercsak pucéran ébredtek a tengerparton;
mert a nagy buli viharba torkollott,
a torkollást meg egy nagy vihar torka böfögte ki,
valahol, a tengerparton;
mert a földön tengerpartból van a legtöbb.

a fák összetörten reszkettek.

aztán az egyik fa váratlanul napozni kezdett.
napszemüvegeket is aggatott magára;
de levette őket, mert nem voltak szemei.
akkor meg ugye minek?!

és a csiga, akinek négy szeme is volt,
meg a pók is, aki nyolc szemmel büszkélkedhetett,
mind aszonta neki, hogy nem áll jól senkinek
ha másokat majmol.
így a fa, aki csak egy falatnyi tudást evett,
(és így nagyrészt buta maradt),
szerzett magának egy majmot.
majd boldogan élt, míg rá nem jött, hogy már túl öreg,
hogy megszülessen.
és ebbe a gondolatba bizony belepusztult.

ebben a percben a csiga is leesett a snowboarddeszkáról,
s a póknak is eltűnt a küklopsz kényszerképzete,
sőt, Dumbó ormányából is kihullott a varjútoll...

de...

Dumbó érdekesmód továbbrepült.
(mindig vannak kivételek.)