tanmese, (tan nélkül)...

a macska a falra mászott,
mert a fák mind elszöktek.
a fák meztelenek voltak,
és kicsit szégyellősek is,
amiért ettek a tudás fájáról
egy szokatlan kertipartin;
és egyszercsak pucéran ébredtek a tengerparton;
mert a nagy buli viharba torkollott,
a torkollást meg egy nagy vihar torka böfögte ki,
valahol, a tengerparton;
mert a földön tengerpartból van a legtöbb.

a fák összetörten reszkettek.

aztán az egyik fa váratlanul napozni kezdett.
napszemüvegeket is aggatott magára;
de levette őket, mert nem voltak szemei.
akkor meg ugye minek?!

és a csiga, akinek négy szeme is volt,
meg a pók is, aki nyolc szemmel büszkélkedhetett,
mind aszonta neki, hogy nem áll jól senkinek
ha másokat majmol.
így a fa, aki csak egy falatnyi tudást evett,
(és így nagyrészt buta maradt),
szerzett magának egy majmot.
majd boldogan élt, míg rá nem jött, hogy már túl öreg,
hogy megszülessen.
és ebbe a gondolatba bizony belepusztult.

ebben a percben a csiga is leesett a snowboarddeszkáról,
s a póknak is eltűnt a küklopsz kényszerképzete,
sőt, Dumbó ormányából is kihullott a varjútoll...

de...

Dumbó érdekesmód továbbrepült.
(mindig vannak kivételek.)