ősz

didergő falevél pózba kényszerít a napfényhiány. napelemmel működöm, és a ködön ugye kevés napfény verekszi át magát. kívül-belül fázom. alkoholban ázom, bár a zsebpénzem és a korom nem támogatja kezdetleges alkoholizmusom. ha arcom megmosom, karcol a rideg valóság. inkább bohócsminkbebújtan kacagom a mulandó halandóság ezeregy tévhitét.
nézz tévét.
vagy ne.
csak hadd ne nekem kelljen megváltanom a világot.
ma nem jó.
holnap se.
és ki tudja, lesz-e holnapután?
s lesz-e szesz? szex? szaporodás?
vagy záporos áporodásba fúl a művészet?
s vele együtt minden álmom bele-fool?
art-alom.
szétszóródom, mint egy pitypang az őszi széllel.
hiányzik Eszter.
és ma meg is mondtam neki. csak tudnám minek...